Malév Flight 240 Monday, Mar 17 2008 

Malév Flight 240

Malev 240

A Malév 240-es bejrúti járatának 30 évvel ezelőtti szerencsétlenségéről szinte az egész magyar média megemlékezett. A cikkek elsősorban a katasztrófa okozóira próbálták terelni a figyelmet, és politikai vérmérséklettől függően ki nem mondottan, elsősorban Izrael államot sejtetik mögötte.

Az egyik áldozat, egy stewardess, férje, pedig a magyar államot, mintha a hivatalos szervek előre tudták volna, mi fog bekövetkezni 10 kilométerre a bejrúti repülőtértől a Földközi tenger felett. Ugyanis ott zuhant a tengerbe 50 utassal és 10 tagú személyzettel a Malév 240-es járata 1975. szeptember 30-án kora hajnalban. Nekem más feltevéseim vannak az esettel kapcsolatban, de előbb lássuk a történelmi körülményeket.

1973 őszén (október 06 – 22/24) volt az úgynevezett „Yom Kippur”-háború, amikor Egyiptom és Szíria a zsidók legszentebb ünnepén megtámadta az előző (1967) háborúban győztes és arab területeket elfoglalt Izraelt. A meglepetésszerű támadást az izraeliek végül is visszaverték, átkeltek a Szuezi-csatornán és Kairótól 120 kilométerrel álltak meg az ENSZ békefelhívására, és az USA közbenjárásával. A szíriai fronton, pedig 32 kilométerre közelítették meg Damaszkuszt. A háború következménye volt az első olajválság. 1973. október 16-án az addigi hordónkénti 3 dolláros olajár hirtelen 5 dollárra emelkedett, azaz máról holnapra 70 %-os áremelkedés következett be, mely a következő évben (1974) elérte a hordónkénti 12 dollárt. (1 hordó = 159 liter). Az OPEC ekkor határozta el, hogy az arab országokkal szolidárisan, amíg Izrael vissza nem adja az elfoglalt területeket és a „palesztin nép jogait”, addig a kitermelést mérséklik, és azon országoknak nem szállít, amelyek a Yom Kippur háborúban Izrael pártján álltak. Így olajszállítási bojkott alá vették az Egyesült Államokat és Hollandiát.

1975 áprilisában tört ki a libanoni polgárháború, ahol arab keresztények és muszlimok csaptak össze. A helyzetet súlyosbította a Jordániából kiűzött (Fekete Szeptember, 1970 szeptember -1971 július) Arafat szimpatizáns palesztinok, akik menekült táborokban éltek, és akik Szíriából kaptak fegyveres katonai támogatást. A falangisták vezetője elleni sikertelen merénylet végrehajtóit palesztinoknak vélték és ezzel kezdetét vette egy kaotikus két éves polgárháború, melyben politikai, etnikai és vallási csoportok és érdekek harcoltak egymás ellen. A PLO (PFSZ) is megosztott volt, kemény harcok folytak az Arafat vezette mérsékelt Fatah-szárny, akik lemondtak a további terrorról, és az Abu Nidal irányította továbbra is erőszakos, terrorista cselekmények hívei között.

1975 őszén annyira veszélyessé vált a helyzet Libanonban, és ezen belül Bejrútban, hogy a nemzetközi légitársaságok leállították járataikat. A bejrúti repülőtér személyzete nem tudta biztosítani a gépek biztonságos leszállását, szervizelését, karbantartását, feltöltését. Az egyetlen járat, légitársaság, amely akkoriban közlekedett, egyedül a Malév volt, melynek gépei visszafelé valahol a Földközi-tenger vidékén (pl. Ciprus) tankoltak. Állítólag a keményvaluta hajtotta a magyar állami vezetőket ennek a járatnak a fenntartására. No, meg a politikai helyzet, a jó kifizetődő fegyverszállítások, melyben a Videoton és a FÉG is kivette részét, miközben egyre több „szabadságharcos” kiképzését vállalta Magyarország. A szovjet tábor ekkor kezdte „felfedezni” és elismerni igazán Arafat mozgalmát. A PFSZ első irodáját még a nyáron, 1975. augusztus 19-én nyitotta meg Prágában, szeptember 29-én, pedig Budapesten.

Augusztus 20-án, egy nappal a prágai PFSZ iroda megnyitása után, a csehszlovák légitársaság, a CSA, Iljusin IL62 típusú utasszállítógépe 17 kilométerre Damaszkusz előtt, fedélzetén 126 emberrel lezuhant. Köztük volt Vujicsics Tihamér zeneszerző. Negyven nappal később, a budapesti PFSZ iroda megnyitása után – ugyancsak – egy nappal a Malév vadonatúj (egy éves) Tupoljev TU154A gépe Bejrút-tól 10 kilométerre zuhant a tengerbe.

Felvetődik a kérdés: nem lehet valamiféle összefüggés a kettő között? Elképzelhető, hogy a mindkét ünnepségre érkező, ill. az irodamegnyitásról távozó magas rangú (palesztin) vezetőket akarták eltenni láb alól. Hogy ez kinek az érdekében állt? Nem tudni. A potenciális elkövetők sora igen hosszú (lehet). Lehetnek az izraeliek, lehetnek a PFSZ vezetéséért versengő riválisok, lehetnek libanoniak, szíriaiak stb. Sőt, az is lehet, hogy nem lelőtték a Malév 240-as járatát, hanem a gépen bomba robbant. De, talán még véletlen baleset is történhetett, mondjuk felrobbant egy lőszerszállítmány. Bármi lehet.

Egy dolog azonban feltűnt ebben az egész történetben. A magyar közvélemény, média kizárólag a repülőgép katasztrófájának közvetlen kiváltó okára, a szerencsétlenség okozóira koncentrál. A meg nem nevezett “elkövető”-ben keresi a titok nyitját. Arra senki sem gondol, hogy esetleg más lehet a hallgatás, az elhallgatás, eltusolás mögött? Mégpedig egyszerű „anyagi” érdek: azaz a gép biztosítása. A Malév utasszállítógépeit ugyanis akkoriban – szabálytalanul és törvényellenesen – katonai célokra, azaz fegyverszállításra használták, és a repülőgép személyzetét, pilótáit tartalékos állománynak tekintették. Bencsics László kutatásai szerint néhány nappal a 240-es járat szerencsétlensége előtt a Malév pilótáit katonai kitüntetésekkel és előléptetésekkel jutalmazták, amit a pilóták nem teljesen értettek, hogy miért.

Ha egy (civil) utasszállítógépet szerencsétlenség ér, akkor a biztosító fizet. Ha viszont kiderül, hogy a gépet valójában katonai célra használtak (fegyver- és lőszerszállításra), akkor arra már nem érvényes a biztosítás! Tehát, a magyar hatóságoknak érdekük volt az ügyet nem bolygatni, a keresést, a szerencsétlenség okának és körülményeinek pontos kivizsgálását nem forszírozni, erőltetni, a kiemelést nem szorgalmazni. Ha feltevésem helytálló, akkor már érthető, hogy miért ez a titkolódás 30 év után is. Sokkal nagyobb „presztízsveszteséget” jelentett volna a magyar államnak (és a szovjet blokknak) – a világ előtt – ha kiderül, hogy utasszállítógépeket használnak fegyverszállításra, azaz katonai cselekményeket, gépeket álcáznak, mint egy szerencsétlenül járt polgári (Malév) gép elvesztése 60 emberrel a fedélzeten, köztük 11 magyar állampolgárral.

Innen.

The Lost MALEV Flight of 1975 Monday, Mar 17 2008 

Flight 240, was a Tupolev Tu-154 tri-motor jetliner of Malév Hungarian Airlines, which was flying on the Budapest to Beirut regular route when it was shot down near the Lebanese shoreline on 30 September 1975. There was a crew of ten Hungarians and fifty passengers on board, some of them from Scandinavia with only a single Hungarian traveler, there were also Palestinians, Lebanese, French, an Egyptian, a Saudi and a Dutchman traveling. There were no survivors as the wrecks fell into open waters on a dark night.
Malev Flight 240

During this period most airlines refused to fly the Beirut route due the chaotic Middle East situation. The airport in Beirut had received artillery fire a week before the event. Although Malév had also suspended the route temporarily in early 1975, it was soon reopened to help the Arab countries and especially the Palestinians to maintain contact, in line with the Soviet Bloc’s pro-Arab policies. Independent businessmen were also keen to take advantage of this sole link, even though Malév had a poor reputation at the time. The plane was filled to less than half of its seating capacity.

The Hungarian communist government did not pursue an investigation of the events, choosing instead to collect an unusually large sum of insurance money paid for the plane and the victims (some victims never saw that money though), based on an air accident claim.

The submerged wreck and black box data recorders were never searched, because of unstable political situation in Lebanon and the unsolvable technical difficulties posed by recovery from 600-meter depths, at least according to the official explanation. (In early 80s an Italian plane was salvaged and black boxes retrieved although the depth was some three thousand meters.)

It has been known from day one that the plane was destroyed by an explosion, since it disappeared without a distress signal mere seconds after negotiating a landing permit with the Beirut Airport and several independent witnesses saw the fireball. The cause of explosion has been determined as an external event (a missile hit as opposed to a bomb on board) based on analysis of floating pieces of wreckage. After that, the case laid dormant until the early 2000s when the coming 25th and 30th anniversaries renewed public interest in the case.

In a 2004 documentary film shown on Hungarian TV, a Hungarian woman talked about the former crew of RAF Olympus long range radar station in Akrotiri, Cyprus testified that they saw the Tu-154 being shot down by an AA missile fired by another aircraft, whose radar signature was characteristic of the F-4 Phantom II. Only the Israeli Air Force operated such craft in the area and that specific area fell also under their control.

Some radar and military experts do not believe that this sort of exact determination would have been possible with the 1960’s vintage radar in question.

Several motives have been proposed for the shot-down, including:

* The large cargo space of the Tu-154 was allegedly filled with a four metric ton small arms (AK47) and ammunition shipment intended for the Palestinian armed struggle and the flight was shot down to deny these weapons to the militias, although such flights were resumed and continued for years, as did also LOT, the Polish Airline.
* A delegation of ten medium-high ranking Palestinian representatives had just opened a PLO office in Budapest and were en route to Beirut and about to board Flight 240, but they were late and missed the plane by mere minutes. The flight’s departure had been rescheduled three times. Therefore the downing of Flight 240 was a possible large-scale assassination attempt, which did not get canceled for lack of up-to-date information.

Relatives and descendants of the victims are currently trying to organize a privately funded underwater mission to film the wreckage. The Hungarian government is notably silent on the issue, although it has used the pages of largest Hungarian newspaper Népszabadság to mildly inform relatives that research can only be undertaken if any interest in trying to discover the cause of such events is renounced beforehand.

Israeli investment is a very significant source of capital in post-communist Hungary’s new market economy, which could be hurt badly by a war crimes themed feud.

It is worth noting that there was a strikingly similar case: OK-DBF, the Ilyushin Il-62 plane of Czech Airlines’ Flight 542 crashed off Damascus on 20 August 1975.

Unfortunately the Wikipedia-crew has deleted this article.